Hogy talál meg valaki egy ilyen csodát?
Még az északi szigeten kalandoztunk és hajtottuk az élményeket, amiket „nem szabad kihagyni”, mikor valahonnan azt az információt kaptuk, hogy természetes termálforrásokat nem találunk a déli szigeten. Akkoriban még bíztunk az ehhez hasonló tanácsokban és vetettük bele magunkat az északi szigeten lévő források keresésébe, majd – legtöbbször – a melegvízű medencékbe is 🙂
Azóta sok idő eltelt, és Cromwellben az OP Shopban végre tudtunk utikönyvet venni, ebben találtunk egy linket az interaktív térképhez, amin tisztán látszottak a déli sziget forrásai is. Épp a déli sziget nyugati partján dolgoztunk egy könyvtárban, mikor Timinek megakadt a szeme egy könyvön: Új-Zélandi termálvizek. Ebben találtuk meg a déli sziget kincseit.
A térképen kiszemeltünk pár útbaeső, kevésbé kiépített helyet, majd google alapján el is jutottunk a helyi vízerőmű parkolójába, ahonnan a túraútvonal indul.
Túra a forráshoz
A délutáni kávé elfogyasztása közben láttunk helyieket vizes fürdőruhában visszafelé sétálni a folyó felől. Gyorsan szóba is elegyedtünk velük, és elmondták, hogy melyik ösvényen kell elindulni a forrás felé. Ez nagyon jól jött később, ugyanis a korábbi DOC-os túrák rendesen ki voltak táblázva, ez viszont nem.
Össze is szedtük a cuccainkat és elindultunk a folyót követve, míg el nem értünk az első elágazóhoz, ahol egy kis sárga fényvisszaverő jelezte amit korábban mondtak: első lehetőségnél balra.
Innentől már könnyű dolgunk volt, a patakon átkelést száraz lábbal sikerült megoldani, a túloldalon pedig kőre rajzolt felirat mutatta az utat: be az erdőbe.
10-20 méter után azonban elfogyott az erdő és kiértünk ugyanannak a pataknak a partjára. Azt gondoltuk megérkeztünk, ám a víz hőfoka messze elmaradt a várttól. Tanácstalanul körbe kémlelve felfedeztük a kis kőrakásokat a sziklákon, majd jobbhíján ezeket követve eljutottunk a következő sziklára rajzolt nyílig, ami átvezetett a nagy folyó partjára.
Itt már tudtuk, hogy jó helyen járunk, mert a víz gőzölgött és találtunk vödröket, kannákat, ásókat a bozót szélén.
Medencék és sandfly-ok
Szándékosan olyan helyet kerestünk, ami nem túristás, kiépített, így nem csalódtunk, mikor végre megpillantottuk a folyó parti kövekből épített kis „gátakat”, melyek a folyó vízét választották le a nagyobb kövektől.
A köveken feliratok hirdették, hogy mennyire forró a medence, és nem hazudtak. Izgatottan dugtuk bele, először a kezünket, a gőzölgő vízbe.
Égetett…
Végül az összes medencét megvizsgálva a „leghidegebb”, a folyóhoz legközelebb eső mellett döntöttünk.
Ekkorra már szembesültünk azzal, amit a parkolóban a helyiek is mondtak: nagyon sok a sandfly. A Milfod Soundos posztban Timi már beszámolt mennyire barátságosak, így mikor elkezdtünk vetkőzni a medencézéshez, rögtön ránk vetették magukat. Gyorsan bebújtunk a
meleg medencébe, csak a fejünk látszott ki, majd átadtuk magunkat a víz kényeztetésének és csak gyönyörködtünk a látványban.
Egy idő után így is át kellett építenünk a gátakat, hogy több hideg víz keveredjen a feltörő forrással.
Miután kifürdőztük magunkat, gyors öltözés után (mert a sandflyok azért nem hagyták el a területet) indultunk vissza az autóhoz az ösvényen.
eső után más a helyzet
Mikor utazók találkoznak, mindig felmerül a kérdés, ki merre járt, kinek mi tetszett, ki milyen rejtett kincseket fedezett fel. Már mi is sokukkal tartjuk a kapcsolatot online. El is újságoltuk egy másik magyar párnak, akik Új-Zélandon kalandoznak, merre is találják ezt a termésetes melegvízű forrást.
Sajnos nekik egy kiadós eső utáni pár napban sikerült átautózniuk azon a vidéket. Bár megtalálták az ösvényt és a sziklákat, épp csak langyosnak érezték a vizet mellettük, a kis gátakat teljesen elvitte a megáradt folyó.
Talán nektek több szerencsétek lesz 😉
Vélemény, hozzászólás?