Nem számítottunk európai körülményekre Dél-Amerikában, mikor megvettük az autót (így csináltuk), mégis ért minket néhány meglepetés. Íme 12+1 szokatlan dolog, amit jó ha tudsz, mielőtt elkezdesz a latin országokban vezetni.
1. A dudálás a közlekedés része. Használják előzéskor, kanyarodáskor, egymásnak köszönéskor. Eleinte nagyon furcsa, mert felkapod a fejed, hogy mi történt, de idővel megszokható.
2. Az index viszont NEM igazán része a közlekedési kultúrának. Sokszor kirakják inkább a vészvillogót, aztán vagy kanyarodnak valamerre, vagy megállnak az út szélén, vagy haladnak tovább.
3. Sok autón, kisbuszon, kamionon ki van égve a féklámpa, így egyenletes sebességgel haladva egyszer csak azt veszed észre, hogy közeledik hozzád az előtted haladó.
4. Bármelyik útvonaltervezőt is használod, számíts rá, hogy valójában sokkal több időt fog igénybe venni az út, mint amennyit a telefonod becsül.
5. Az egész kontinens tele van ugratókkal, amik a nálunk megszokott fekvőrendőröknél vagy 5x szélesebbek, sokszor nincsenek kitáblázva vagy felfestve, nagyon nehéz észrevenni őket és a legindokolatlanabb helyeken is ott vannak (gyorsítósáv, fizetőkapuk UTÁN stb.). Nem vicc, mi valószínűleg így törtünk el egy rugót, hogy véletlen átugrattunk egyen. Ezen kívül simán előfordulhatnak kisebb-nagyobb sziklaomlások, vízmosások is az úttesten (látsd a kiemelt képen).
6. A körforgalmak kicsit másképp működnek, mint Európában. Nem igazán sikerült megértenünk, hogy mikor ki ad elsőbbséget, mert többféle verzióval találkoztunk. Van, ahol lámpa van a behajtás előtt. De van, ahol a körforgalmon belül haladók megállnak és elengedik az épp behajtókat. Sokszor olyan szélesek, hogy többsávosnak tűnnek, de persze sávok nincsenek felfestve, ami tovább nehezíti a dolgot. Nagyon kell figyelni.
7. Sok helyen leintegetnek szerelőnek öltözött emberkék, mintha baj lenne az autóddal. Ezek mind átverésre szakosodott emberek, nem szabad nekik megállni. Mi ilyennel szerencsére nem találkoztunk, de hallottunk róla.
8. Az Európában megszokott klasszikus pihenőhelyek nem léteznek, még az autópályák mentén sem. Ne számíts parkolókra, ahol útszéli asztaloknál ebédelhetsz, vagy padon pihenhetsz kicsit, mint ahogy arra se, hogy biztos lesz valahol wc. Cserébe viszont szinte mindenhol megállhatsz. Éljen az út mellett főzés!
9. A benzin és az útdíjak nem mindenhol számítanak filléres tételnek. Peruban pl. rengeteget költöttünk mindkettőre. Tekintve, hogy mekkora ország, végigvezetni rajta a minimum 300 Ft-os benzinnel nem olcsó mulatság. A benzinkutak ráadásul legtöbbször csak készpénzt fogadnak el, erre sem voltunk eléggé felkészülve, mert alapvetően nem soktunk magunknál sokat tartani út közben. Ha van kártyás fizetési lehetőség, akkor az az esetek 90%-ában VISA.
Fizetőkapuval szintén Peruban találkoztunk legtöbbször, változó összegeket kérnek.
10. A nagyvárosokat érdemes kerülni. Limában és La Pazban vezetni az egyik legstresszesebb dolog volt, ezeken a helyeken még annyira sem tartják be a szabályokat, mint a kisebb városokban. Ezen kívül persze gyakoriak az óriási dugók. Ha teheted, tedd le az autód a város szélén, és használd a pár centes tömegközlekedést.
11. A bolíviai tankolásra készülj fel lelkileg. A külföldieknek ugyanis drágábban, úgy két-háromszoros áron adják az üzemanyagot. Ez hivatalosan ki is van írva általában. Alkudni viszont lehet! Ha pl. nem kérsz számlát (sin factura), akkor a két ár között mondanak valamit. Ha felajánlasz borravalót (propina), akkor előfordulhat, hogy a nemzeti árat kapod és mindenki jól jár. Ha kannával odasétálsz, akkor azt gondolnád, hogy a kamera nem látja a rendszámod, majd jó olcsón teletöltöd. De az akcentusodból úgyis tudják, hogy külföldi vagy, szóval így is alkudozni kell. Egy idő után meg lehet szokni, elég vicces. Soha máshol nem alkudtunk még benzinkúton.
12. Az Andok tele van egysávos szerpentinekkel. A meredek hegyoldalban, korlát nélkül, ködben kell vezetni. Ezek sokszor földutak, de olyan is van, hogy teljesen új az aszfaltozás, mégsem fér el két autó. Előfordult, hogy mi voltunk a hegyoldal felé eső részen, nekünk volt csak lehetőségünk félreállni. Nem volt megnyugtató.
+1. Állatok az úton. Találkoztunk előttünk átfutó kecskékkel, szürkületben hazafele hajtott birkanyájjal és marhacsordákkal, legelésző alpakákkal, de a legjobb egy falusi élőállatpiac volt az út szélén. Persze a fél falu az út közepén hajtotta az eladásra szánt malacokat, valamint az óriási teheneket és bikákat 🙂
Vélemény, hozzászólás?