Salento a kávétermesztés mellett a Cocora-völgy közelségéről híres. Itt élnek ugyanis a világ legmagasabb pálmafái, a viaszpálmák. Ha már erre jártunk, természetesen nem hagyhattuk ki ezt a látványosságot, és összekötöttük egy kétnapos túrával a Los Nevados Nemzeti Parkban. Úgy indultunk neki, hogy a Finca Primaveráig szerettünk volna eljutni 3800 méter magasra, ott éjszakázni, majd másnap lejönni. Sosem voltunk még „ottalvós” túrán, de nem bántuk meg a döntésünket.
A Cocora-völgybe a régi katonai Willys-dzsipek visznek fel 4000 COP/fő áron (350 Ft) Salento főteréről. Időben akartuk kezdeni a napot, úgyhogy már a 06.30-as dzsipen ültünk reggel.
Salento-Cocora menetrend Várakoznak a Willy-k
Kb. 30-40 perc múlva meg is érkeztünk a Cocora-völgy bejáratához. Gyönyörű időt fogtunk ki, hétágra sütött a nap, miközben a pálmák között sétáltunk. A korai időpontnak hála nem sok kirándulóval találkoztunk. A bejárat után a földútról jobbra tértünk le a kiállított terepjárónál, itt rögtön le is gomboltak rólunk még 4000 COP-t fejenként, mert magánterületen vezet az út. Az első megállónk a Kolibrik háza volt (Acaime Casa de los Colibris). Itt 5000 COP belépőt kell fizetni, cserébe választhattunk egy italt (forró csoki vagy forró cukornádlé sajttal vagy sajt nélkül 🙂 ) és csodálhattuk a kolibriket, akik oda vannak szoktatva az itatóknak köszönhetően. Itt már voltak turisták, és a hostel-beli szobatársunkkal is találkoztunk, aki még aludt mikor mi elindultunk. Ugyanis mint kiderült, mi nem a legrövidebb utat találtuk meg, így veszítettünk némi időt, viszont így kereszteztük a pálmaerdőt.
A következő állomás az Estrella de Agua nevű finca volt. Itt ebédeltünk a magunkkal hozott szendvicsből és konzervekből, és majdnem úgy döntöttünk, hogy maradunk is éjszakára. Ekkor volt délután 1 óra, és még hátravolt 500 méter szintemelkedés és 7 km a távból. Végül, mivel még mindig szép volt az idő, és nem éreztük magunkat fáradtnak, továbbindultunk. A ház után meredeken emelkedett az út, és nemsokára az eső is megérkezett. Mivel a túraútvanalat gyakran használják arra, hogy lovakkal vigyenek fel csomagokat a fenti menedékházhoz, így kifejezetten nehéz volt ez a rész a kitaposott, sáros úton.
Kb. 2 óra alatt haladtunk felfele 300 métert, és elértük a paramót. Ez egy nagyon érdekes növénytársulás, az európai havasi törpecserjés társulás trópusi megfelelője, az erdőhatár és a hóhatár között alakul ki. Esős időben lápos talaj jellemzi, ami nem könnyítette meg a kis kirándulásunkat. Egyik legjellemzőbb növénye a frailejón. Levelei szőrösek a hőszigetelés miatt, és törzsében vizet raktároz.
Bár a menedékház 3800 méteren van, a paramón elértük a 4000 métert is!
Mire a menedékházhoz értünk, besötétedett. Szerencsére volt nálunk fejlámpa, így nem volt nehéz odatalálni. Menedékház alatt nem az alpesi házakat kell érteni. Ez egy fából tákolt építmény a semmi közepén, de a szükségleteinknek megfelelt, volt ágy, konyha és wc. A konyhában épp készült a vacsora, a helyi család tagjai mellett fáradt túrázók és hegymászók jöttek-mentek a palatetős épületben. Gyorsan kaptunk ágyat is egy szobában a háziasszonytól, majd betelepedtünk melegedni a konyhába. Vacsorára lencseleves, sült hús és rizs volt. Voltak olyan külföldiek, akik aznap hajnalban megmászták a Tolimát, a közelben levő 5000-es csúcsot. A mi fantáziánkat is izgatta még korábban a dolog, de szerencsére letettünk róla, még a tapasztaltabbak szerint is nehéz mászás volt.
Vacsora után bedőltünk az ágyba, 2-3 takarót magunkra húztunk, és bár fáradtak voltunk, mégis elég nehezen tudtunk elaludni, valószínűleg a magasság miatt. Felfele egy kis fejfájásunk is volt.
Kora reggel keltünk, és egy gyors reggeli és forrócsoki után elindultunk lefele. Összesen vacsorával, reggelivel és szállással együtt kb. 60.000 COP-ot költöttünk a házban. Délelőtt viszonylag jó volt az idő, de pár óra után annyira elromlott, hogy a túra végét már folyamatos esőben és óriási ködben tettük meg, csúszkálva a sáros ösvényeken. Mire leértünk a Cocora-völgy környékére, a pálmákból nem látszott szinte semmi a ködtől. Az idő miatt csak egyszer álltunk meg enni, úgyhogy miután átöltöztünk a szálláson, beültünk egy jó hambira a Brunch nevű helyre.
Bár a nemzeti parkban elvileg többféle állat él, nekünk csak a madarakkal volt szerencsénk. Rengeteg félét láttunk, jó fotót csak a kolibrikről és egy tukánról sikerült lőnünk.
Amik nekünk nagyon jól jöttek a túrán:
- minden időjárásnak megfelelő ruha, réteges öltözködés, jó bakancs (bár így is csúszkáltunk a sárban 😀 ) (A Cocora-völgy bejáratánál bérlehető gumicsizma)
- fejlámpa
- ennivaló: Salento főterén van egy egész jól felszerelt bolt, ott vásároltunk be előző nap, vettünk egy 450 grammos mogyorós, kukoricás, aszalt gyümölcsös rágcsálnivalót, kekszet és két konzerv tonhalsalátát. Ezek könnyen szállíthatóak és laktatóak.
- szárazon tartó zsák a ruháknak vagy esőhuzat a hátizsákra: nagyon fontos, hiszen ha eláztak volna a ruháink a hátizsákban, nem lett volna miben aludni és a másnapi váltóruhánk sem száradt volna meg a menedékházban. Nekem nem jutott volna eszembe magammal hozni ilyen zsákot, ezúton is köszönjük, Móni!
- applikáció a túraútvonalhoz: mi a maps.me-t és a Sportstrackert használtuk. Bár vannak táblák az útvonalak mentén, sokszor pontatlanok, és a becsült időt nem jelzik. Ezért nem árt telefonon is követni, hogy merre járunk.
- vízszűrős kulacs: lehetetlen annyi vizet cipelni, ami egész napra elég két embernek. Mi a Lifestraw kulacsunkat töltöttük meg patakokból, illetve egy 1 literes ivótasak volt a hátizsákunkban. A víztisztítókról itt írtam bővebben.
Vélemény, hozzászólás?