Utolsó napok otthon, első napok Bogotában
Az utolsó otthon töltött napjaink elég kaotikusak voltak: a lakás kipakolása és kitakarítása, bepakolás a hátizsákjainkba, utolsó pillanatos vásárlások és pénzváltás… eléggé kimerültünk, és szinte megváltás volt végre elindulni a reptérre.
Bogotába reggel érkeztünk meg. Mivel tizenvalahány óra utazás után egy új kontinensen nem akartam buszokat keresni vagy taxisokkal alkudozni, foglaltam magunknak privát transzfert a szállásunkon keresztül. Ez nagyban megkönnyítette a bejutást a városba, bár kicsit többe is került mint általában. Szerencsére a szállodába már délelőtt be tudtunk csekkolni, így aludtunk is pár órát, hogy elkerüljük a jetlaget. Délután sétálgattunk a környéken kicsit, váltottunk peso-t és ettünk egy estebédet, aztán ki is dőltünk újra.
Javasolt a La Candelaria negyedben szállást foglalni, ami az óváros és a központi rész. Mi a Chapineroban lakunk, ami a leírások alapján biztonságosabbnak tűnt (Candeláriában sem éreztük veszélyben magunkat), így szinte minden nap egy órát buszozással töltöttünk irányonként, ha be akartunk jutni a belvárosba. Gondolhatjátok, hogy milyen a tömegközlekedés egy nyolcmilliós városban, ahol nincs metró. Átértékeltem a pesti levegőt és a BKV-t, az biztos :). Egyébként a buszokat le kell inteni, van köztük olyan, ami feltöltős kártyával használható, a kisebbeken pedig készpézes fizetés van.

Aranymúzeum és városnéző séta
Az első igazi napunkon az Aranymúzeumot látogattuk meg, melynek gyűjteménye a legnagyobb a világon. A belépő 4000 COP (350 Ft), és lehetőség van angol nyelvű idegenvezetésre. Ajánlott élni vele, mert sokkal többet lehet így megtudni az őslakosokról és kapcsolatukról az arannyal, mint a kiírásokból. A kincseknek nem a gazdagsághoz volt közük, hanem leginkább felajánlásként szolgált az isteneiknek, vagy ékszerként és használati tárgyként funkcionáltak (pl. az edényekben a kokalevél hatását felerősítő kagylóport tárolták). Illetve sok közöttük az állatábrázolás is. Mivel a gyűjtemény nagy része kincsvadászokon keresztül került a múzeumhoz, akik már letisztogatva adták el azokat, így a pontos korukat mégcsak megbecsülni sem igazán tudják.

Jobb oldali képen a kagylópor tároló
A múzeum után egy gyors empanada-ebédet tartottunk, ugyanis 2-kor indult a Beyond Colombia városnéző séta. Ez volt az első alkalom, hogy résztvettünk ilyen túrán, de nagyon ajánlom mindenkinek, mindegy melyik várost szeretné is felfedezni. Az idegenvezetőnk nagyon lelkes volt, és nagyon sok minden tudott a városról, a történelemről, a gasztronómiáról és a politikáról is. Nagyjából 3 órát sétáltunk, megnéztük a kötelező látnivalókat, volt chicha-kóstoló, és sok mindent megtudunk a városról. A városnézés ingyenes, de illik borravalót adni a végén.

Nagyon sok jó véleményt olvastunk a graffiti-túrákról is, de mivel a városnézés során többet is felfedeztünk közülük, így azt nem éreztük indokoltnak. Egyébként érdekes a színes házfalak története: 2016-ban rendőrök lelőttek egy 16 éves graffitist festés közben. A város annyira felháborodott, hogy végül a rendőröket elítélték, a graffitiket pedig legalizálták. Ma már a világ számos pontjáról jönnek ide művészek, és az épületek tulajdonosai fel is kérik őket az alkotásra.
Monserrate
A város fölé magasodó hegyen van egy katedrális 3170 méter magasan. Nevét a barcelonai Montserratról kapta. Az őslakosok szent helye volt a hegy, ma kedvelt kirándulópont turisták és helyiek körében egyaránt. A kilátás fantasztikus fentről. Onnan látszik igazán, hogy milyen hatalmas a város. Fel akartunk túrázni gyalog, de a rossz levegőminőség miatt végül a felvonót választottuk (12.000 COP – 1000 Ft/fő/irány). Lefele már sétáltunk, ami egészen könnyűnek bizonyult.

Javasolt csak akkor gyalog felmenni, ha már 2-3 napja a városban vagyunk. Mivel Bogotá már eleve 2640 méteren fekszik, megerőltető lehet 3170 méterre túrázni akklimatizálódás nélkül. Valószínűleg az én kis alföldi tüdőm sem bírta volna sokáig így második nap. De lefele nincs ilyen gond.
Gasztronómia
Az étkezés nagyjából otthoni árakon mozog. Attól függően, hogy gyorsétterem, napi menüt kínáló helyi étterem, vagy valami elegánsabb hely, 8000 és 20.000 COP között van egy étkezés.
Azt mondják, hogy Kolumbiában nem könnyű vegetáriánusnak lenni, nagyon húsevő népség. Szerencsére eddig jó tapasztalataim vannak, ha sin carne rendeltem valamit, mindig megpróbálták a legjobbat kihozni belőle. Kíváncsi vagyok, hogy az ország többi részén milyen opcióim lesznek.
Az országtól köztudott, hogy rengeteg féle egzotikus gyümölcs kapható. Minden sarkon van egy árus, és vannak olyan gyümölcsök, amikről nem is hallottunk még. Izgalmas lesz mindet megkóstolni.

A hagyományos ételek közül még csak az ajiaco levest próbáltuk: krumpli, csirke és kukorica van benne, és adnak hozzá rizst, avokádót, kapribogyót és tejfölt. A többi érdekességet is meg fogjuk kóstolni előbb-utóbb.
Viszlát, Bogotá!
Összeségében ez a pár nap elég nyugis és turistás volt. Öt nap bőben elég is volt Bogotából, így holnap továbbmegyünk északabbra, San Gil városába. A környék az extrém sportokról híresült el, így unatkozni biztosan nem fogunk. Remélhetőleg az esős évszak sem húzza keresztbe a programot.
Vélemény, hozzászólás?