Kempingtúra Új-Kaledóniában

Új-Kaledónia… egy darabka Európa a csendes-óceáni szigetvilág közepén. Francia történelme miatt sokkal európaibb a többi szigetországhoz hasonlítva, amit eddig a térségben meglátogattunk. Carrefour szupermarketek, francia pékségek, európai autók – eleinte szokatlan volt, de be kell valljuk, azért kicsit élveztük is.

Élveztük, hogy ennyire távol Európától ismerős termékek vannak a boltokban, hogy rendes francia bagettet tudtunk venni. Élveztük, hogy szebb napokat látott franciatudásunkat kénytelenek voltunk leporolni: mert míg pl. Fidzsin és Vanuatun simán el lehet boldogulni az angollal, Új-Kaledóniában a többség a franciát beszéli. És persze azt is élveztük, hogy itt szuper kulturája van a kempingezésnek. Így már a tervezés elején elkezdtünk azon agyalni, hogy hogyan is valósíthatnánk meg egy kempingtúrát. Részben gazdasági szempontból (a szállás- és éttermi árak Új-Zélanddal vetekszenek), részben mert jó mókának tűnt egy trópusi országban kipróbálni a sátrazást. Az eredeti terveink az időjárásnak köszönhetően füstbe mentek (nem láttuk értelmét átrepülni az érdekesebbnek hangzó külső szigetekre szakadó esőben), így csak a főszigetet, Grande Terre-t jártuk be valamennyire.

Kempingcuccok: bérelni, vagy megvenni?

Bár van Decathlon a fővárostól nem messze, de mivel csak 1.5 hetünk volt az országban, ezért a kempingfelszerelés megvásárlásáról letettünk. Nézegettük a facabook marketplace-t is, találtunk is alig használt teljes felszereléseket, de végül úgy tűnt, hogy legjobban a bérléssel járunk. Ehhez a Kamping Nouvelle Caledonie nevű kis helyi céget választottuk. Az oldalukon le lehet foglalni a szükséges felszerelést, vannak előre összeállított csomagok is, és rendkívül segítőkészek voltak. Mi egy egyszerű sátrat, két önfelfújó matracot, gázfőzőt és étkészletet béreltünk. Két hálózsákot végül vettünk használtan és a túra végén eladtuk őket. Elég esős, fülledt napokat sikerült kifognunk, de a sátor végig jól bírta. Amikor végre javult az idő, akkor a külső borítás nélkül aludtunk benne.

Később az út során láttuk, hogy vannak bérelhető kempingautók is Új-Kaledónián.

Kempingek

Sajnos nagy általánosságban elég lepukkant helyekkel találkoztunk, főleg az új-zélandi tapasztalatokhoz képest nagy volt a kontraszt. Ez részben lehet, hogy annak volt köszönhető, hogy szezonon kívül utaztunk, de többször úgy tűnt, hogy egy évek óta halogatott nagy felújítás és takarítás hiányzik pl. a vizesblokkoknak. Kivétel volt ez alól, amikor egy modern, tiszta hostel kertjében sátraztunk. Konyha legtöbbször nem volt, így jól jött a kis gázfőző. Melegvizes zuhany szinte mindenhol használható volt.

Parc Provincial de la Rivier Bleue

Miután a fővárosban, Noumeában beszereztünk mindent a kempingezéshez, elsőként egy tartományi parkba vezetett az utunk: ez a Parc Provincial de la Rivier Bleue. Itt számos túra- és kerékpáros útvonalat lehet bejárni és bent is lehet aludni a parkban. Mivel a parkba nem lehet autóval behajtani, a kempingeket kisbusszal lehet megközelíteni.

A parkoló és a buszforduló között egy gyalogos hídon kellett átkelni, a felszerelés transzportálásához kiskocsikat és talicskákat biztosítottak. Szükség is volt rájuk, hiszen elég sok mindent kellett vinnünk, ami az estére és éjszakára kellett: sátor, hálózsákok, matracok, gázfőző, edénykészlet, konzervek, reggelinek való, tea, kávé stb.

Az egyszerű kis kempingezőhelyen legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre csak mi ketten voltunk aznap – és az őshonos, röpképtelen nemzeti madarak, a kaguk. Körülöttünk bóklásztak és szedték össze a rovarokat és csúszómászókat, és reggel ők ébresztettek a rikoltozásukkal.

Nagyon kellemes kis helynek bizonyult ez a kemping egyébként: volt kis tűzrakóhely száraz tüzifával, így Bálint konzervjét azon melegítettük; volt fedett asztal paddal, és még hidegvizes zuhany is járt hozzá, ami az egésznapos esőben-sárban bringázás után nagyon jól jött. Az idő itt sem volt sokkal jobb, két zuhé között még sötétedés előtt gyorsan felállítottuk a sátrat. Vacsi és zuhany után pedig ágyba bújtunk és hallgattuk az eső kopogását. Másnap reggeli után még sétálgattunk kicsit a parkban, mielőtt a kisbusz visszavitt minket a parkolóba.

Árak:

• belépő a parkba: 600 CFP/fő (kb. 2000 Ft)
• kemping: 400 CFP/fő (kb. 1400 Ft)
• kisbusz: 600 CFP/fő (kb. 2000 Ft)

Farino

Farino falu La Foa városától nem messze található, azoknak ideális választás, akik meglátogatnák a Parc Provincial de la Grandes Fougeres-t, vagyis a nagy páfrányok parkját. Mivel azt olvastuk, hogy a park nagyon hasonló az új-zélandi növényvilághoz, így végül letettünk róla, de kézenfekvő volt itt aludni egyet.

Le Refuge de Farino

A Le Refuge részben kemping, részben kis faházak alkotják. Van egy nagyon egyszerű, nem a legtisztább közös konyha és egy melegvizes tusoló. Wifi a bár közelében egyészen jól működött. Sátrat verni egy nagy füves területen, a patak partján lehetett.

Árak:

• 1000 CFP/fő – 3200 Ft

Poé

Poé kisvárosa az elnyújtott fősziget nyugati partján található középtájt. Ennek a területnek a legnagyobb vonzereje a part vonalát követő kb. 2-2.5 km-es sávban elterülő türkizkék lagúna, ami biodiverzitása miatt az UNESCO Világörökség része. A parttól 2.5 km-re húzódik a korallzátony, ami határolja a lagúnát, és ami az egyik leghosszabb korallzátony a Földön. Vízi tevékenységekre kitűnően alkalmas tehát ez a terület, a búvárkodás, sznorkeling, kajakozás, kite népszerű tevékenységek, sőt lehetőség van a lagúnát felülről is megcsodálni kisrepülőről vagy hidroplánról. Kinéztünk itt egy két olyan programot, amikor a környező kisebb szigetekre visznek át hajóval és közben meg lehet állni sznorkelezni, de a rossz idő miatt egyik ilyen program sem indult azon a héten. Volt egy nap viszont, amikor napos volt az idő, ekkor tudtunk kajakot bérelni, és megcéloztuk a zátony közelében lehorgonyzott, bójákkal megjelölt mólót, ami mellett kijelölt sznorkel pontok vannak, egyfajta self-guided jelleggel lehet itt csodálni a vízalatti világot.

Mint említettem, a zátony egy jó 2-2.5 km a parttól, a dagály aznap nap közepére esett, kiváló leégés lett a kis kaland eredménye. Ráadásul alig találtuk meg a mólót (ami egyébként bőségesen be volt vonva guanóval, tehát csak arra alkalmas, hogy kikössük hozzá a kajakot). A víz kicsit hideg volt, és valamiért megijesztett az a tudat, hogy errefele nem ritkák a cápák, így sokat nem időztünk itt, mielőtt visszaeveztünk. Mindezek ellenére Poéban több éjszakát is töltöttünk, kettő kempingben:

Camping de Poé

Auberge de Jeunesse de Poé

Hienghène

Hienghène városa a fősziget nyugati partján található. Néhány érdekesség van a környéken, de talán a legtöbben búvárkodni jönnek, vagy innen kiindulva észak fele veszik az irányt, ahol helyi törzseknél lehet megszállni. Abban a reményben, hogy ott jobb lesz az idő, átvágtunk keletről nyugatra… nem lett jobb az idő, így sok programunk itt sem volt. A nyugati part érdekessége, hogy útközben több törzsi falun át vezet at út, ezek mindig ki vannak táblázva. Errefele több helyen lehet helyi gyümölcsöt, zöldséget venni az út szélén.

Babou Coté

Hienghène-től nem messze található ez a kemping, ami egy helyi törzshöz tartozik. Búvároktatást is végeznek és nagyon jó vélemények vannak róluk a neten, így ha ez vonz, érdemes utánanézni. Szerveznek szigettúrákat, lehet kajakot bérelni, és vezetett sznorkelezésre (randonnée palmée) is lehetőség van.

Ránk nem tett túl nagy benyomást a hely, de lehet, hogy megint csak a szezonalitás miatt. Egy viszonylag nagy füves-fás, elhanyagoltnak tűnő területen van a kemping. A nagy fű miatt rengeteg volt a szúnyog. A vizesblokk itt is régi, lepusztult. Volt hűtő, és lehetett vízforralót használni. Egy közös, nagy fedett asztal volt, itt nagyon gyenge witi volt elérhető. Lehetőség van sátor bérlésre is. A recepción nem volt senki, másnap találkoztunk csak egy francia sráccal, aki a helytartó volt.

Árak:

• 1000 CFP/fő – 3200 Ft

Kinek ajánljuk a kempingezést Új-Kaledóniában?

Elsősorban kalandvágyó utazóknak, akik nem bánják, ha kicsit kényelmetlenebb körülmények között kell álomra hajtani a fejüket. Akik szeretnek a maguk urai lenni és menet közben változtatni a terveken. Akik egyszerűségre törekszenek, és nem fontos a luxus utazás közben.