Kávéültetvényt már látogattunk Kolumbiában, és mivel a csoki is ugyanúgy a mindennapjaink része, mint a kávé, dél-amerikai utunk nem lehetett volna teljes egy kakaófarm-látogatás nélkül.
A Republica del Cacao-üzem
Erre a kakaó hazájaként számontartott Ecuadorban került sor. Mivel hasonlóan a banánültetvényekhez, a szervezett túrákért itt is horror összegeket elkérnek az utazási irodák, ezért ez nem volt opció. Tudtuk, hogy Ecuador is leginkább exportra termel, de egy helyi, nagyon jó minőségű csokimárkát már ismertünk a boltokból, ez volt a Republica del Cacao. Szerencsére amikor látogatható csokigyárat és -ültetvényt kerestünk a neten, a Google Térképen találtunk egy feldolgozóüzemet, ami ehhez a márkához tartozott, így célba is vettük.
Amikor odaértünk, szépen illedelmesen megkérdeztük, hogy beengednek-e minket és tartanának-e nekünk egy bemutatót. A helyiek kis tanakodás után kitárták nekünk a kaput és megmutatták a közeli családi ültetvényt és a feldolgozás különböző fázisait.
A kakaóültetvény
Természetesen kakaóültetvényből is többféle van, és a kávé- és banánültetvényhez hasonlóan, megint kifogtunk egy organikus termőföldet. A Republica del Cacao ugyanis elkötelezett híve a hagyományos termesztésnek és a minőségi kakaónak. Itt a farmok többségétől eltérően nem monokulturában (csak egyféle növény termesztése) termelik a gyümölcsöt, hanem más növényekkel, leginkább gyümölcsfákkal vegyítve. Ez nem csak hogy ellenállóbbá teszi a fákat a betegségekkel szemben, de a termőföldre is kedvezőbb hatással van, és különlegesebb, gyümölcsösebb ízt is kölcsönöz a kakaónak.
Bár a hagyományos kakaófajta Ecuadorban a cacao nacional, amit a legrégebbi fajtának tartanak, sok ültetvényen a farmerek körében népszerűbb CCN-51 fajtát termesztik. Ezt mesterségesen hozták létre a ’60-as években egy gombabetegség miatt, ami egész ültetvényeket pusztított el. A fajta ellenállóbb a betegségekkel szemben és nagyobb terméshozama van, mint a hagyományos ecuadori kakaónak, ugyanakkor íztelenebb és silányabb minőségű is. A felvásárlók ezért olcsóbban veszik át a termést a termelőktől. Nagy kérdés az ecuadori kakaótermesztés jövője, ami tőlünk, fogyasztóktól is függ: vajon még elterjedtebb lesz az olcsó, alacsony minőségű tömegtermelés, vagy egyre felkapottabb lesz a magas színvonalú kézműves csokoládé?
Az ültetvény annyira háborítatlan és természetközeli volt, hogy legelőször az utunk során itt láttunk vadon élő majmokat. Az egyik magas gyümölcsfáról néztek le ránk kíváncsian. 🙂
A termés
Talán furcsa lehet, de maga a kakaófa termése egy gyümölcs. Nyersen nagyon frissítő, limonádés íze van, rengeteget ettünk belőle. 😀 Virága meglepően pici a terméshez képest. Mivel egész évben terem, különböző méretű terméseket láttunk.
Feldolgozás
A gyümölcshús alatt van maga a kakaóbab, amit a feldolgozás során fermentálnak, szárítanak majd pörkölnek. Ezután lehántják a héját, őrlik, majd az így kapott masszát préselik (ekkor kinyerik belőle a kakaóvajat), majd finomítás és hőkezelés után formába öntik, így lesz belőle csokoládé. Ezen a feldolgozótelepen a fermentálás és a szárítás zajlott, a termés nagy részét ezután elszállították a quitói gyárba. Szerencsére azonban volt egy kis bemutatólabor, ahol előállítottak minimális mennyiségű csokit, így megnézhettük a teljes folyamatot, és még kóstolót is kaptunk a végén. 🙂
Útravaló
Annyira tetszett az egész folyamat és az ajándékba kapott kakaóbabtöret, hogy teljesen függők lettünk, ezután a kaland után kerestük a további lehetőségeket. Később jártunk még kis kézműves csokiboltban és csokoládémúzeumban Peruban, amit szintén nagyon élveztünk.
Most próbálunk itthon is hozzájutni az ehhez az egyébként nagyon egészségesnek tartott kis ropogós finomsághoz, szerencsére több webshop is forgalmazza, például innen rendelhetsz, ha kipróbálbád.
Nagyon sokat tanultunk abban a pár órában a kakaótermesztésről és ismét nagyon kedves, nyitott emberekkel találkoztunk. A munkás, aki körbevezetett minket a farmon, órási tudással rendelkezett a folyamatról. Bár nem kérte, ránk szánt idejét borravalóval honoráltuk.
Dél-Amerikában több helyen is megtapasztaltuk, hogy bátran lehet kérdezni a helyiektől, általában igent mondanak a kérésekre. És persze legtöbbször érdemes letérni a kitaposott turistaútvonalakról, mert ilyen csodahelyekre bukkanhatunk. 🙂
Talán ez is érdekelhet: Salento organikus kávéfarm – képes beszámoló
Vélemény, hozzászólás?