Motoros Kaland Európa Legjobb Hágóival

Távolság: 2358 km 
Időtartam: 48 óra 34 perc

Vártunk és vártunk – kilenc nap motoros élmény Európa legjobb hágóin.

Két hét kemény munka után már vártuk a szabadságot, és végre elérkezett a pillanat: kilenc napos motoros kalandunk indult legjobb barátommal. Együtt vágtunk neki a kanyargós utaknak, a lenyűgöző kilátásoknak és a hágóknak, hogy végre el tudjuk engedni a mindennapok gondjait.

1. nap: A Kaland Kezdetén

Az első nap reggelén, hétvége ellenére jó forgalommal indultunk útnak a Balaton felé az autópályán. Átrobogtunk a határon és a fizetős utakat elkerülve haladtunk Murska Sobota felé. Erdős részeken kanyarogva átélhettük a szabadság érzését, bár még motoszkáltak bennünk a félbehagyott feladatok otthonról.

Mariborban megálltunk ebédelni, majd Dravograd felé vettük az irányt, ahol az út egyre jobban kezdett kígyózni, és mi is már csak a kanyarokra és a tájra tudtunk gondolni. Egy rövid hágón haladva átléptünk Ausztriába, ahol egy harmadrendű egysávos út egészen különleges élményt nyújtott. Végül a már ismert 69-es úton tettük meg az utolsó kilométereket, és megpihentünk Lavamündben.

2. nap: Kanyargós Utak és Magaslatok

A második napon visszatértünk a Bad Vellach hágóhoz, mely már ismerős volt számunkra korábbi kalandozásainkból. Innen továbbindultunk Kranjska Gorába, ahol egy gyors ebéd után a híres macskaköves szerpentinen haladtunk tovább a Mangart felé. A hegytetőn lélegzetelállító kilátás fogadott bennünket. Bár az utolsó 10 km fizetős, nagyon megéri a látvány.

Átutaztunk Olaszországba, ahol végre jó kávét ihattunk. Rögtön két espressot kértünk a szálláskereséshez, amit végül a Nassfeld hágó tetején találtunk meg. Bár az út minősége nem volt tökéletes, a kaptató jó lezárása volt a napnak.

3. nap: Az Időjárás Kihívásai

A harmadik napon a hágók és a változó időjárás hozták meg a kihívásokat. Az esőben és ködben történő motorozás megpróbáltatások elé állított minket. Pontebba felé indultunk, majd elkanyarodtunk egy gyönyörű erdős útra, ami még a párás időben is remek élmény volt.

Innen a Dolomitok felé vettük az irányt. Szemerkélő esőben indultunk fel a hágón, de gyorsan romlott az idő. A hegytetőn a ködtől alig engedett látni.

Esőben és csúszós úton haladva megérkeztünk Bolzanóba. Az eső ugyan elállt egy rövid időre, ám a csúszós, koszos úton így is megcsúszott a motorom. Szerencsére eléggé le tudtam lassítani mire vízszintesbe került, így a kuplungkaron és a kormánysúlyon kívül semmi sem sérült.

A napi utazás végén Paganellában találtunk menedéket, ahol a jó kaja és „vino del casa” kikapcsoltak bennünket.

4. nap: Eső Utáni Csend Cles – Merano Közelében

Az esős reggel után a negyedik nap pihenéssel indult. Délután indultunk útnak Cles felé, felfedezve sok kis hágót. Megérkeztünk Meranoba, majd visszatértünk a szállásra, hogy felkészüljünk az újabb kihívásokra.

5. nap: Magaslatok Királynője és Éjszakai Fények

Az ötödik nap a magaslatokról szólt. Meghódítottuk a Passo De Tonale és Passo Gavia hágókat, mely 1 sávos volt, de elképesztő kilátást nyújtott és pár autó kivételével alig volt forgalom. A hágóról leereszkedve megcsodálhattuk a festői Molveno tavat, mindenkinek ajánlom, hogy menjen el oda.

Az utazás fénypontja volt a híres Stelvio Pass, ahol 48 hajtűkanyarral találkoztunk mindkét oldalon. Ez jóval népszerűbb, mint az előző hágó, de szerencsére nagyon előzékenyen elengedtek minket az autósok, így könnyen lehetett a motorozás élményére koncentrálni.

Az éjszakát a Summer Lights fesztivál hatása alatt töltöttük Naturnóban.

6. nap: A Felhők Felett

A hatodik napon még magasabbra mentünk, miközben áttörtük a felhőket a Hochgurgl hágón. Amint átértünk Ausztriába, bele is futottunk az első fizetős útszakaszba és a rengeteg útfelújításba. Majd a Sölden-i síparadicsomba másztunk fel, ami Európa második legmagasabb aszfaltozott útja.  Tulajdonképpen inkább achievement volt, mint motoros élmény. Az út itt is fizetős volt, ennek ellenére egyáltalán nem volt karbantartva, végig a kátyúkat kerülgettük. Felérve, a parkolóban láttuk a helikopter leszállását, mivel a hegyek között építkeztek.

Innsbruckon átverekedve magunkat végül Gerlosig jutottunk. Az utolsó 10 kilométer nagyon kellett a városi forgalom után. Így végül jó utolsó kanyarok után értünk a szállásra.

7. nap: Az Utolsó Kanyarok és a bünti

Az utolsó nap ismét egy híres hágón és kanyarokon át vezetett bennünket. Ismét áthaladtunk a lenyűgöző Grossglockneren, élvezve a kis forgalmat és a csodálatos panorámát.

A déli oldalon Murau felé fordulva azonban egy kellemetlen meglepetés ért minket:  kaptunk egy gyorshajtásos büntetést. Ami nagyon szokatlan volt, hogy se fotó se radar nem volt a rendőröknél, mikor megkérdeztem mennyivel mentünk, azt mondta 130km/h.

Korábbi szereotípiáinkkal ellentétben Olaszországban mindenki betartotta legalábbis a városokban, és majdnem mindenhol telepített radar volt, ellenben Ausztriában kb mindenki a megengedett sebességhatar felett közlekedett.

Pölsben megfontoltuk az időjárást és eldöntöttük, hogy másnap indulunk haza.  Szerencsére még száraz kerekeken sikerült begördülni a garázsba.

Tanulságok

Az eső és köd, a kanyargós utak és a meredek emelkedők mind tanítottak nekünk valamit: a kitartás, az alkalmazkodás és a veszélyek kezelése mind része a motorozás varázsának. A tréningek és a tapasztalatok révén megtanultuk, hogyan kezeljük a kihívásokat, és hogyan élvezzük a kalandot.

Mindenkinek csak ajánlani tudom:

MENJETEK EL MOTOROS TRÉNINGEKRE.

A mi túránk is sokkal hamarabb és csúfosabb véget ért volna, ha nem tanítják meg, hogyan lehet szokatlan helyzetekben is kontrollálni, és biztonságosan lassítani a motort.

Az élmények, a nevetés és a megosztott kihívások mind olyan érzéseket hoztak, melyek örökké velünk maradnak.