Már tavaly ősszel felfedeztük, hogy Central Otago szívében, a Lake Dunstan főúttal párhuzamos oldalán, a sziklába vájva vezet egy hidakkal tarkított ösvény. Gyors utánanézés utján kiderült, hogy ez egy elég hosszú, 42 km-es útvonal, ami összeköti Cromwellt Clyde-al. Hosszúsága miatt inkább biciklivel érdemes megtenni. Nagyon izgalmas és kalandos kis programnak tűnt már akkor is, de végül csak idén kerítettünk rá sort, és jó szívvel ajánljuk minden lelkes bringásnak, aki Új-Zélandon szeretne biciklitúrázni.
Transzfer
Hacsak nem szeretnéd oda-vissza letekerni a 42 km-t, akkor meg kell oldanod a transzfert a két település között. A mi választásunk a Bike it now! nevű cégre esett, akik kettőnket és a két biciklit 90 dollár ellenében vittek át Clyde-ból Cromwellbe egy gyors eligazítás után, kb. 20 perc alatt. (Ha nincs saját biciklid, itt tudsz bérelni is.) Még egy csengőt is adtak nekünk kölcsön a biciklire, ami a beláthatatlan kanyarok miatt fontos. Az autót az utcában hagytuk.
Melyik irányba?
A Lake Dunstan biciklitúra útvonala mindkét irányba járható, helyenként igen keskeny. Mi leginkább azért választottuk a Cromwell -> Clyde irányt, mert tudtuk, hogy a clyde-i oldalon akarunk majd aludni. Így kézenfekvő volt visszatekerni az autóhoz, és a túra után már csak pihenni kellett. Úgy vettük észre, hogy a többség ezt az irányt járta, kevesebben jöttek szembe, mint amennyien velünk egyirányba haladtak. Időnként hátszelünk is volt, de az errefele igen változó. A kilátás mindét irányba gyönyörű, több helyen közvetlenül a Lake Dunstan partján kanyarog az biciklitúra ösvénye.
A Lake Dunstan biciklitúra útvonaláról
Az útvonal méltán népszerű, nagyon jól karbantartott, kitáblázott, több mosdó és pihenőhely is van útközben. Nem volt tömeg, de pihenőkön azért mindig összegyűlt jónéhány kerékpár. A túrázók 90%-a elektromos biciklivel teljesítette a távot, mi azon kevesek közé tartoztunk, akik hagyományos bringával álltunk neki, ezen jót mosolyogtunk időnként. Simán teljesíthető így is, van néhány meredek emelkedő és éles, beláthatatlan kanyar, egyébként szerintem nem technikás. Egyszer sem kellett tolnunk 🙂 Sokat kellett fel-le váltani az emelkedők-leejtők miatt, illetve helyenként tényleg szűk az ösvény, itt fokozottan figyelni kell, hogy jönnek-e szembe.
Mivel előző éjjel esett, így a túra elején a homokos-kavicsos talajba tapadt a kerék rendesen, ez érezhetően lassított a tempónkon. Kicsit meg is áztunk, de alapvetően meleg volt, és később szépen kitisztult az ég.
A legdurvább emelkedő a Cairnmuir Ladder, ezen kell felkapaszkodni a hegytetőre. Itt közben többször megálltunk erőt gyűjteni és szusszanni, itt azért savasodtak a lábaink. Fentől gyönyörű kilátás nyílik a völgyre. A csúcson van egy kis biciklitároló és kilátó is, viszont nagyon szeles.
Ezen az oldalon tudsz térképet letölteni, itt jelzik az emelkedőket és a WC-ket is, nagyon hasznos.
Felszerelés
Ezek kerültek a táskákba:
- elsősegélycsomag
- 2-2 szendvics
- snack-ek és energiaszeletek (inkább több legyen)
- fejenként 1.5 liter víz – 2 ajánlott, sajnos nincs több kulacsunk. Nincs vízvételi lehetőség, erre készülj.
- esőkabát, hosszú nadrág, pulóver
- naptej, ajakbalzsam, szúnyogriasztó
- fényképező, telefonok a letöltött térképpel, power bank
- szerszámkészlet
Videó az útról:
Vélemény, hozzászólás?